30. A book with characters who are twins / Egy könyv, melyben ikrek szerepelnek

forrás: Libri.hu

Claire Douglas gondolt egy merészet, szeretett volna valami igazán ütőset írni, de sajnos az az érzésem, nem sikerült megfelelően átadnia a gondolatait.

A fiatal Abi ikertestvére elvesztése után nem találja a helyét a világban. Magát okolja a történtekért és akármerre jár, az elhunyt Lucy-t látja. Egy esős nap aztán összehozza Bea-val, aki kísértetiesen hasonlít Lucy-ra, illetve annak ikertestvérével, Bennel, aki pedig vonzza, mint molylepkét a fény. Ez a találkozás persze sorsszerű, Abi-nek meg kellett ismerkednie a szüleiket korán elvesztő ikerpárral, hiszen ki érthetné meg jobban az ő veszteségét és gyászát, ha nem Beatrice és Ben. Legalábbis Abi szerint ez mindenképpen így van. Nagyjából nettó két perc után beköltözik az egymáshoz különösen ragaszkodó ikerpárunkhoz, akik örökségüknek köszönhetően egy hatalmas házban élnek néhány művész barátjukkal. Nyilvánvalóan.

Abi természetesen egészen közeli kapcsolatba kerül Bennel, amit Bea természetesen nem néz jó szemmel, mert hát ikrek, meg hát egy fedél alatt élnek és házi nyúlra nem lövünk. Na, meg persze van egy mélyen lappangó titkuk, amit az írónő a hangulatfokozás érdekében a "soha nem tudhatja meg senki, mit tettünk" mondat állandó ismételgetésével próbál elérni. 

Kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik, Abi-ről is lekerül a rózsaszín szemüveg, megtudjuk az ikerpár sötét titkát, és..és..körülbelül ennyi, amit nagyon sajnálok. Szurkoltam a történetnek, olvastatta magát, az utolsó oldalon volt egy olyan érzésem, hogy "hú, lehet, hogy arra gondol,...", de addigra már annyira összecsapta a karakterek ábrázolását, hogy egy legyintéssel elintéztem, mondván, nem volt ebben ennyi. Ha pedig mégis valami különleges csattanó, elgondolkodtató zárás volt a cél, akkor a falunapokon jellemező színpadon vergődő két dalos énekesnek szánt közönség visszajelzés jut eszembe: "Hallod, nem jött át".