20. A book by a local author / Egy könyv helyi szerző tollából

forrás: Libri.hu

Kevés könyvet olvasok magyar szerzőtől (mea culpa), nem szándékosan, csak valahogy így alakul, ezért aztán kifejezetten örültem ennek a kategóriának.

Rados Virággal nem ezen a könyvön keresztül találkoztam először. Korábban olvastam tőle a Bipolárist is, így aztán nem volt ismeretlen a stílusa. Magyarországon sajnos még mindig hajlamosak vagyunk tabuként kezelni a mentális betegségeket. Depressziós vagy? Ugyan már, csak nézz vígjátékokat, gondolkodj pozitívan, aztán elmúlik. Ja, ez olyan, mintha a hasba lőtt emberre rászólnánk, hogy ne vérezzen. Hasonlóan nehezen tudjuk jó polcra pakolni a daganatos megbetegedéseket. Mert vagy hallani és beszélni sem akarunk róla, mintha szájhagyomány útján terjedhetne vagy ismerjük az orvosok által eltitkolt gyógymódot, illetve pontosan tudjuk az illető min megy keresztül, mert a rokonunk/barátunk/ismerősünk/postásunk pont ugyanabban a cipőben járt. Az isten áldja meg Rados Virágot, amiért mindkét témát volt bátorsága kirakni az ablakba. Ez kifejezetten gyógyító erejű és hasznos. Ha másért nem, azért a "nem vagyunk egyedül" érzésért megéri. Ez pedig sokkal többet jelenthet, mint gondolnánk. 

A történet főszereplőjénél daganatos megbetegedést diagnosztizálnak a meglévő és kihívásokat jelentő bipoláris zavara mellett. Na, bumm. Mit tehet ilyenkor az ember? És mit a környezete? Ez a könyv nyers, őszinte, néhol idegesítő, sokszor könnyfakasztó, de nagyon eredeti. Nincs két egyforma sors és személyiség, így nem tudhatjuk, hogy egy ilyen hír hallatán hogyan reagálna egyik vagy másik ember. A regénynek nem is célja, hogy bemutassa, hogyan viselkedik egy daganatos beteg. Terápiás hatású lehet abban az értelemben, hogy kiáll és bemutatja, milyen szar dolog a rák, tönkretehet életeket és kapcsolatokat, de meg is erősítheti azokat, akár nem várt módokon is.

Rados Virág pedig pontosan ezt ragadta meg. Némi szorongással ugyan, de megmutatta nekünk "gyermekét" amolyan "ez vagyok én, fogadjatok el ilyennek, vagy menjetek tovább, mindkét verzió rendben van" stílusban. Ez az, ami miatt vannak, akik valahol félbehagyják a könyet, míg mások vagy magukra ismernek, vagy sírva-nevetve olvassák még a villamoson.