12. A book with an LGBTQ+ protagonist / Egy könyv LMBT főhőssel

forrás: Libri.hu

A téma friss, mondhatnánk azt is, hogy népszerű, hiszen az utóbbi időben egyre több helyen jelenik meg az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) betűszó. Fokozatosan, apránként nyitottabbak és elfogadóbbak vagyunk, legalábbis bízzunk benne. Rácz-Stefán Tibor regénye efelé az elfogadás felé terel minket regényével, a Túl széppel. 

A történetet Márk, a túlsúlyos, gátlásos srác és Olivér, a kissé arrogáns úszóbajnok nézőpontjából követhetjük végig. Bájos, szerethető könyv és nagyjából ennyi is. Olvastatja magát, gyorsan végig lehet darálni, de számomra "egy délutáni" olvasmány. Határozottan örülök, hogy az író volt olyan merész és belevágott egy Magyarországon sokszor még tabunak számító témába, ugyanakkor kicsit elrugaszkodottra sikeredett.

Márk szemlesütve jár-kel, szeretetre és elfogadásra vágyik, az ételek, ízek jelentik számára az igazi örömet, miközben utálja magát ezért, mert egész életében gúnyolódások, sértegetések céltáblája. Ez a regényben számtalanszor megjelenik, amikor vadidegenek súgnak össze a háta mögött, legyen akár az utcán, akár gyorsétteremben. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel görbe tükröt állít és rámutat egy nagyon is jelenlévő társadalmi problémára, de úgy éreztem, túltolta a biciklit. A tapasztalatom azt mutatja, hogy az emberek túlságosan bele vannak merülve a saját kis világukba, telefonjukba, hogy egy szembejövő túlsúlyos ember sértegetésével foglalkozzanak, de hogy ekkora mértékben nem teszik, az teljesen biztos. Vidékről költözik Pestre és az OKJ-s képzése mellett diákmunkára jelentkezik, amit el is kezd a korábban Pepsi-plakátokon tündöklő úszóbajnok Olivérrel, vagy ahogy a köztudat ismeri, Telivérrel. Olivér doppingbotránya miatt kénytelen munka után nézni. Márk először fel sem ismeri, hogy ő az, csak ahogy mindenki másnak, neki is megtetszik a magabiztos jóképű srác. 

Csak két embert vesznek fel a munkára, és, ahogy az lenni szokott, körülbelül minden második hollywoodi limonádéban, pont Márk és Olivér az a két szerencsés. Természetesen eleinte Márk rá sem mer nézni a fiúra, mert túl szép, aztán pedig minden történés lesz túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Olivér nem érti, Márk miért nem alél el látványosan tőle, ahogy mindenkinek kocsányon lóg a szeme, amikor meglátja, pedig, ha tudná. Aztán fokozatosan megismerik egymást, kezdenek a felszín alá látni és örök lángon égő szerelembe esnek... Kapcsolatuk előrehaladásával személyiségük is egyre jobban kibontakozik. Bepillantunk kicsit a múltjukba, családi kapcsolataikba, ami magyarázatot ad a különböző reakcióikra. Nekem személy szerint klisés volt a "rossz fiú vagyok, mert megvan rá az okom, de valójában érző szívem van és én is szeretetre vágyom" imázs. 

A mellékszereplők közül egyértelműen Dorina volt ellenszenves. Ellentmondásos volt a személyisége és az a  pálfordulás, ami a viselkedésében bekövetkezett, indokolatlan volt. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha az író fejében meglennének a puzzle darabok, amikkel teljes lenne számunkra is a kép, de ez valahogy kimaradt és hirtelen következett be az erőteljes változás. Ez a konfliktus a történet végén hellyel-közzel megoldódik, de amolyan a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad módon. 

Mindent összevetve kellemes kis történet, a maga gyermekbetegségeivel, de ez nem von le annyit az értékéből, mint amennyire az ajánlásból tűnhet. Támogassuk a kortárs magyar irodalmat, érdemes az íróinkon tartani a szemünket.